ZENÉS AJTÓ NYITÓ
     
Édesanyám...
Szemembe ömlő könnyzápor,
Szívembe bánat költözött.
Nappali fény lett sötét éj,
Édesanyám hová mentél?
Kereslek és kutatlak,
Mert ágyadban én nem lellek?
Szerető szíved hiányzik,
Ölelő karod nincs már itt.
Élet, kegyetlen tud lenni,
Tud meglepetést okozni.
Bánatosan megyek tovább,
Itt hagyott emlékek nyomán.
Gyermek, szülő veszítése,
Életünk velejárója.
Kinek így, kinek úgy hozza
Kiszámíthatatlan sorsa.
De bármikor az utolér,
Mérhetetlen nagy fájdalom.
Állok sötétben egymagam,
Várom égi fényt minden nap.
Ha egyszer ő rám talál majd,
Én soha el nem engedem.
Gúzsba kötöm magam körül,
Angyal szárnyán elrepülök.
Keresek Nálad új otthont,
Hol nyugalom, öröm honol.
Bánat kergette fényözön,
És örök élet mosolyog.
Vénülő határt feledem,
Örömmel ezt én megteszem.
Nem fájna úgy az emléked,
Hiányozna gyengédséged.
Utókornak helyet adok,
Jövőjüknek teret hagyok.
Legyenek nagyon boldogok,
Én Veled együtt mosolygok.
..
Az élet szép...
Az élet szép, ha van család,
Amely mindig melletted áll.
A testvér a testvérnek nem árt,
S a gyermek tiszteli apját, anyját.
Az élet szép, ha van barát,
Aki veled van, és figyel rád,
Ha átéled az élet kudarcát,
Vagy ha boldog nap köszönt rád.
Az élet szép, ha van egészség,
Hisz a kincsnél is többet ér.
Megléte igazi ajándék, mert
Nélküle, nem küzdhetsz az álmodért.
Az élet szép, ha van egy társ,
Akit melléd rendelt a sors,
Hogy megoszd mindazt mi fontos,
Mert anélkül a magány mardos.
Az élet szép, ha van béke,
S a gyűlölet, nem életünk része.
Ha az embernek nincs ellensége,
S mindennél többet ér tisztessége.
Az élet szép, míg van mosoly,
Amely felcsillan az arcokon,
S az emberek lelkébe hatol,
A vidám és borús napokon.
Az élet szép, míg van remény,
Míg szeretet él a szívek rejtekén,
Ami erősíti az ember hitét,
Hogy szépnek lássa életét.
-
"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!
Örök álomra hajtottad fejed,
S én itt maradtam árván...
Hogy megőrizzem emlékedet...
“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."
ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
